Vacsi új szomszédokkal

Hát nem zseniális? Mivel kicsit leült a pörgés bennem, hogy, áh, ezek a helyiek sz@rnak rám, és elég lassan indul az élet, ma (Any, most nagyon büszke lehetsz rám) elhatároztam, hogy nem érdekel, én jól fogom érezni magam, takkerolok, vagy vmi, és írok a Flóritól kapott kis naplócskába minden jót, és a jó dolgok majd hozzák a többi jó dolgot. Na erre jókor voltam jó helyen, ugyanis Maja épp átment a fűtést valahogy berobbantani a szomszédban, mert eddig nem indult, és átnéztem vele - és kivételesen otthon voltak az új szomszédaim, egyelőre három, majd jövő héttől négy kínai kislány. Természetesen minden előítéletes elvárásnak megfelelnek, vagyis egyelőre nehezen tudom megkülönböztetni őket, rizst esznek minden este, lefotóznak mindent, most regisztrálnak facebookra, mert azt ott tilos, stb, de! tudnak angolul. Jeeeeee. És ehhez még nagyon kedvesek is, szóval ma meghívtak a vacsijukra (mivel kb úgy főznek, mint én, egyelőre elég vicces, de nagyon kedves tőlük), és meghívattam magam a holnapi városnézésükre. Ugyanis velük felvette a kapcsolatot vmi helyi hvcs, aki körbeviszi őket nézelődni. Hm. De végülis az teljesen igaz, h németül alig tudnak, angolul meg olyan erős akcentussal nyomakodnak, h a helyi zöldséges kofa holtbiztos, h nem érti meg, mit akarnak. És annyira cuki, már vettek maguknak minden tipikus vackot, szójaszószt, meg keményítőt a helyi kínai shopban, hogy főzőcskézzenek, mert a nyugati kajákat nem szeretik. Szóval felüdülés, és még ha nem is a német nyelvet gyakorlom egyelőre, de legalább van kikkel lógnom. Nagy mosoly.:-)